Immunrendszer és láz

A testhőmérséklet megemelkedése szorosan összefügg az immunrendszer aktivitásával.

Ha nagyobb számú, a szervezet egyensúlyát megbillentő kórokozó hatol be a szervezetbe, akkor az immunrendszer egyes részeinek aktivitása fokozódik: olyan hírvivő anyagokat választ ki a vérbe, melyekkel az agy hőközpontjának „kell-értékét” (ami addig 37oC volt) magasabbra állítja be.

Vagyis egy kiválóan és pontosan szabályozott kör indul be az immunrendszer, az idegrendszer és a hőtermelés között.

A szervezet fontos immunológiai védekező mechanizmusai közül jó néhány csak láz hatására aktiválódik. A láz ösztönzi az immunrendszer egyes védekező sejtjeinek aktivitását (11, 148). Ezzel is fékezi a kórokozók szaporodását. Súlyos fertőzések során a láz kialakulása és a túlélés aránya szoros összefüggést mutat (12-14, 55, 86, 150). Már 1-4oC testhőmérséklet növekedés sok fertőzés leküzdésében segít (149).

Közben védi a test saját sejtjeit azoktól a védekező ellenanyagoktól (antitestektől), melyet az immunsejtek bocsátanak ki. 

A szervezet eközben (hőre érzékenyebb) saját fehérjéit - úgynevezett hő-sokk-fehérjékkel - védi a felmelegedés esetleges hátrányos hatásaitól (148).

Így optimális egyensúlyt alakít ki a szervezet, pontosan és szabályozottan mérlegelve az előnyöket és hátrányokat.

 

Hogyan fejti ki hasznos hatását a láz?

Amikor valaki belázasodik, azzal együtt immunrendszerének több része is aktívabb lesz:

   1) A közvetlen hőhatás által a szervezet csökkenti a kórokozók szaporodását (9).

   2) Ellenanyagok termelésének fokozása által az immunrendszer jobban semlegesíti, semmisíti meg a kórokozókat (10) .

   3) Az immunrendszer sejtjeinek aktivizálása általa fehérvérsejtek szaporodása, érése, aktivitása megnő. Az immunsejtek gyorsabban mozognak, aktívabban kebelezik be a betolakodó vírusokat, baktériumokat, felgyorsul az ellenanyag termelésük. Gyorsabban megmutatják (prezentálják) társaiknak a megsemmisítendő, semlegesítendő antigéneket. Gyorsabban elszállítják a szükségtelen anyagokat, törmelékeket a nyirokutakba, nyirokcsomókba (11, 148).

Az immunsejtek magasabb testhőmérsékleten minden szempontból hatékonyabban működnek.

Ha gátoljuk, lecsökkentjük a lázat, akkor ezeket a mechanizmusokat is lefékezzük.

Ha azonban hagyjuk a gyermeket optimálisan lázasodni, a gyerekek immunrendszerének érését is segítjük vele. Egyre ritkábbak és rövidebbek lesznek a megfázások, fertőzések.

A hétköznapi fertőzések esetén az antibiotikumok használata legtöbbször nem indokolt. Érdekes tapasztalat, hogy ha mégis nagyritkán szükség van antibiotikum használatára, akkor hatékonyabb, ha mellette a beteg lázas maradhat. A láz tehát növeli az antibiotikumok antibakteriális hatását (8-11).

Ennek megfelelően a láz gátlása hátrányos. Régi tapasztalat pl. hogy vírusos megbetegedéseknél a lázellenes szerek (antipiretikumok) használata a szövődmények növekedéséhez vezethet (6). Ugyanez igaz fel nem ismert vérmérgezésnél, vagyis egy olyan fertőzésnél, melynél a baktériumok a vérben terjedve a test szerveit megtámadják (10-14, 160).

A lázas állapotban a szervezet kellően védi saját magát. Saját működését, szerveit védő anyagokat is aktivizál. Ezeket nevezik összefoglalóan hő-sokk-fehérjéknek (heat shock proteins). Ez védi az idegrendszert, a szívet.

Tehát a szervezet úgy fokozza a test hőmérsékletét (akár 41 fokig is), hogy közben a saját, hőre érzékenyebb részeit külön védelem alá helyezi. A szerveket, az enzimeket, a fehérjéket.

A közvélekedésben elterjedt hiedelmek, melyek szerint "a lázas beteg agya felforrhat", vagy "a szervezet fehérjéi kicsapódhatnak", "41 foknál szöveti károsodás lép fel", csupán legendák, tévhitek.

A láz - optimális lefolyás esetén - hasznos folyamat, védi a szervezetet.

 

A dokumentumban szereplő zárójeles számokhoz tartozó irodalmat ld. itt: Irodalomjegyzék

Verziófrissítés: 2020. 07. 28.